A kicsi Nati 5 héttel korábban, 35+0 hétre született 1460 grammal a Debreceni Egyetemi Klinikán. Ő szerencsés baba, mert egészségesen fejlődött az extrém pici súlya ellenére.
Sok apróság azonban nem ilyen szerencsés. A koraszülött picik ugyanis sokkal több egészségügyi veszélynek vannak kitéve és gyakran maradványtünetekkel nőnek fel. Ők nem érzik mamájuk megnyugtató közelését, stresszt okoz nekik a tág környezet, a fény, a zajok. Ezért adományozunk inkubátorfészkeket, inkubátortakarókat, szemvédőket, ugyanis ezek a textil eszközök a méhen belüli körülményekre emlékeztetik a piciket. Ezzel igazoltan segítik a babák fizikai és idegrendszeri fejlődését.
A Debreceni Klinika számára is szeretnénk adományozni ilyen textil eszközöket az Öltöztessük fel a koraszülött osztályokat adománygyűjtő kampányunkban.
Ezért köszönjük, ha te is támogatod a pici hősöket és sok Nati-baba fejlődhet egészséges, vidám gyermekké, édesanyja és édesapja legnagyobb boldogságára.
Most pedig következzen Alexandra és Nati története:
“10 évig próbálkoztunk, hogy babánk szülessen. 1,5 után elkezdtünk járni meddőségi szakrendelésre. Volt egy 5 hónapos Clostilbegyt kúrám (peteérést serkentő tabletta), de nem sikerült teherbe esnem.
3 éve inszeminációt (mesterséges spermafelhelyezést) is elvégeztek, ami a meddőségre kifejlesztett kezelés, sajnos azok sem sikerültek. Ezután részt vettünk 4 lombik programon, illetve 3 ún. stimulációs hónapon, aminek során hormoninjekciókat kaptam. Mindegyik kezelésnél 2 embriót ültettek be és egy FET embriót (=korábban lefagyasztott, majd felolvasztott embrió). Az utolsó beültetésemhez friss petesejteket használtak, a 2 embrióból egy indult meg, ő Nati.
A 2. lombik után derült ki, hogy 2-es típusú cukorbeteg vagyok.
2 éve tartom a diétát, plusz gyógyszert szedtem. Amikor várandós lettem, romlani kezdtek a vércukor eredményeim, így a 4. hónaptól inzulinra váltottunk. Valószínűleg amiatt született Nati extrém kicsi súllyal, mert az inzulin miatt gyakran volt alacsony a vércukorszintem.
Az első trimeszterben majdnem elvetéltem, sokat barnáztam (=pecsételő vérzés), görcsöltem. Első perctől kezdve szigorú fekvés volt elrendelve. A 8. és 11. hét között egy méhen belüli hematóma (=vérömleny, ami vetélést okozhat) alakult ki, ami hála istennek felszívódott.
Június végén kórházban voltam 10 napig, mert elkezdtem vérezni. Ismét lett egy hematómám a lepényen, emiatt 26 hetesen kis híján császározni kellett.
A szerencse ekkor is velünk volt, egyben maradtunk, és utána minden rendben ment szigorú pihenés mellett.
Viszont a várandósság végéhez közeledve a baba méretben 3 héttel le volt maradva, ezért minden héten ún. NST (non-stressz) tesztet és ultrahangot végeztek.
Az NST során az orvosok a pici szívműködését és mozgását figyelik. Az ultrahangra a baba súlyának, méreteinek, keringésének megfigyelése miatt volt szükség.
Babánk valószínűleg az inzulin és a diéta miatt volt ilyen kicsi. Egyébként pedig jól érezte magát, minden eredmény tökéletes volt.
Eredetileg augusztus 25-re voltam kiírva. Végül július 21-én éjszaka 2-kor elfolyt a magzatvíz, mentővel bevitettem magam a Debreceni Klinikára. Ekkor már egy hónapja farfekvéses volt Nati, úgyhogy automatikusan császárt végeztek. Végül 5 órát vajúdtam. Mire bevittek a műtőbe, már szinte folyamatos fájásaim voltak. 8:02-kor született meg Nati, 1460 grammal és 43 cm-rel.
Felsírt, oxigénre nem volt szükség, mert a korábbi tüdőérlelő segített (a koraszülötteknek gyakran a tüdeje fejletlen, ezért lélegeztetik őket), csak az extrém kis súly miatt volt inkubátorban, hogy melegen tartsák. 2 napig volt intenzíven, utána subintenzíven. Egy ideig csak szondával tudott enni, aztán fokozatosan áttértünk a cumisüvegből etetésre. Mindvégig anyatejes volt. Fejem neki, mert szoptatni eddig nem sikerült. 21 nap után engedtek minket haza.
A szöveget minimális fogalmazási változtatásokkal és néhány magyarázattal, eredetiben közöltük. Köszönjük Alexandrának, hogy megosztotta velünk és veletek történetét!