Szeretnénk megosztani veletek H. T. Krisztina történetét, ami egészen elképesztő. Teljesen meg voltunk döbbenve, hogy ilyen megtörténhet a 21. században… a kislánya gyakorlatilag hivatalosan meg sem született, sőt, a mai napig nem tudja, milyen gyógyszert kapott.
“Csoda történt, gyermeket várok”
Krisztina nem tudott teherbe esni, ezért megoperálták volna. 2019 novemberében járunk, mikor a csoda megtörtént. Krisztina terhességi tesztje, még a műtét előtt, pozitív lett. Hatalmas öröm, könnyek, boldogság és problémamentes, álomban-lebegő babavárás, rózsaszín felhők, csupa-csupa szép nap és odaadó, gondoskodó férj. Minden tökéletes volt.
Azonban a 40. héten, 2020. augusztus 7-én elkezdett szivárogni a magzatvíz. Mivel Krisztina erre a napra volt kiírva, nem sejtett bajt, bár egy kicsit félt. Előre kitalálta fejben, hogyan fog zajlani a szülése.
Azonban a fájások nem jöttek…
Mivel a fájások nem indultak meg Krisztina oxitocint kapott, ami sajnos nem használt.
2020. augusztus 8-án reggel reggel 5:45 perckor érkezett az orvos a rossz hírrel. A magzatvíz méregzöld és a tágulás sem indult meg, ezért császármetszéssel emelik ki a babát. Azonnal hívta a férjét, Imrét, hogy siessen a kórházba, mert 15 perc múlva műtik.
Ekkor még Krisztina teljesen nyugodt volt, hiszen alig várta, hogy kislányát láthassa. Mikor azonban megkapta a gyógyszert hányinger ellen, valami szörnyűséges dolog történt. Krisztina nem kapott levegőt, se orron, se szájon. Leállt a légzése. “Segítség!” – akarta mondani. Az utolsó levegőjével azt kiáltotta “nem kapok levegőt”. Hiába próbált felülni, a mentős nem engedte, lefogta. Ekkor elsötétült minden…
“Utolsó gondolatom, hogy a lányom is anya nélkül nő majd fel, mint én, de én legalább kaptam pár évet, amit anyukámmal tölthettem. Nem baj. Elfogadom. Imi remek apuka lesz. Megoldja. Nem fogom látni, ahogy felnő, egy pillantást se kaphattam. Elfogadom. És kezdett lecsukódni a szemem.”
Visszatérés a jelenbe
Ezután megérkezett az éltető levegő, valaki Krisztina nevét ordította. Hiába próbált kérni még oxigént, nem jött ki hang a torkán, a kezét sem tudta mozgatni. Ekkora úgy érezte, meghalt. Aztán erőt vett magán és megkérdezte: “Hol a lányom? Hol van Gréta?”. Senki sem mondott semmit. Ekkor jött az álomtalan eszméletvesztés, majd 4 óra múlva Krisztina magához tért. 8 orvos állt vele szemben. Ők sem mondtak semmit a lányáról. “Tudom, meghalt. De ha ezt kimondják, én vele halok meg” – gondolta Krisztina
A helyzet végre kezdett jobbra fordulni
Gréta nem halt meg, él, átvitték a koraszülött osztályra, a PIC-re. Szegény férj, Imre, már órák óta a folyosón várakozott, neki sem mondtak semmit. Látott egy babát, akit elvisznek, de nem tudta, hogy az ő és felesége kislánya az. Krisztinának az állapota miatt még egy darabig ágyban kellett maradnia, de Imre boldogan küldte el neki a fotókat: a kislányuk jól van!
Másnap kivették a csöveket Krisztinából és átmehetett a másik kórházba és végre karjaiban tarthatta gyermekét. Sírt és sírt, babája pedig bújt hozzá.
A meg nem történt szülés
Krisztina friss császárral 4-szer járta meg az oda-vissza 20 perces utat a két kórház között. A zárójelentéseit ekkor még nem adták ki, csupán annyi papírt kapott, amennyi a CSED igényléséhez szükséges volt. A mai napig nem derült ki, hogy mit adtak be Krisztinának az első kórházban. A másikban sem tudták, ahová a lányát vitték.
A gégéjét durván felsértették a csővel, mikor lélegeztetésre szorult.
“Hetekig köhögtem. Depressziós és pánikbeteg lettem. Még gyógyulok.”
Krisztina 1,5 évvel később trombózis gyanúval kórháza került, ahol mindjárt a szülésről kérdezték. Hiába, Krisztina nem tudta megmondani, milyen gyógyszert kapott. Kiderült, hogy a szülése nincs fent az EESZT felületén. Mintha meg se történt volna.
Szerencsére Gréta szépen növekszik és ahogy a fenti képen is láthatjátok, már cuki totyogós leányka! Minden jót és egészséget kívánunk Krisztinának, Grétának és Imrének! Köszönjük, hogy megosztottátok velünk a történeteteket!