Márciusban kiderült, babát várunk, nem is egyet, egyből kettőt. Megijedtem, mert 2 éves és 4 hónapos volt akkor a kisfiam. 25 évesen kell majd boldogulnom 3 pici gyerekkel. Mégis én voltam a legboldogabb, hogy ikreim lesznek. Annyira izgultam és vártam őket, szerettem volna érezni őket. Vajon tudom majd, mikor ki rugdalózik? Terveztem a szobájukat, hogyan fogom őket etetni, minden megvolt fejben.
Május 1-jén éjszaka arra ébredtem, pergő dobként kalapál a szívem. Felkeltem, mert rettenetesen fájt a hasam, s nem sokkal később már mentő robogott velem a kórház felé. Bár a vizsgálat rendben zajlott, mikor távoztam volna, elfolyt a magzatvizem.
Az orvosom azzal biztatott, ne akarjak ” zöldségeket “, itt és most meg kell szülni a gyermekeket. Ekkor még csak a 19. hétben jártam (a “rendes” időre született picik 40 hétig élvezik az édesanya ölelő pocakjának biztonságát).
De mi ellenálltunk. Én tudtam, hogy igenis kibírom, kibírjuk és kihúzzuk addig, amíg kell! Nekem nem fognak “zöldség” gyermekeim születni.
Június 23., hajnal 3 óra
Már a második kórházban feküdtem 8 hete, mikor 6 perces fájásokra ébredtem. Hamarosan lekerültem a Vajúdó szobába, de kiderült, hogy még nem vajúdok, “csupán” húgyuti fertőzésem van, pánik roham, esetleg COVID…
De én tudtam, hogy szülni fogok, sírva kértem a neonatológust, császározzanak meg időben, de nem tették meg, mert egészen addig nem hitték el, hogy itt ma megszületik a 2 pici, amíg nem lettek toló fájásaim. Egy szülésznő kézzel tartotta vissza a kislányom, mikor már nyomtam, és 8-an szaladtak velem ágyastul a műtőbe. Mélyaltatásba kerültem és császármetszést hajtottak végre rajtam.
Megszülettek a várva várt lányaim, de iszonyúan rossz állapotban voltak. 900 és 970 grammal érkeztek, 26 hétre és 2 napra.
Azura Diána és Lilien Borbála.
Azura vize folyt 8 héten át, mégis ő volt a nagyobb baba, szinte nem is volt tüdeje, imádkoztunk érte nap mint nap. Lilien jobb állapotban volt, ő CPAP életmentő gépre volt kötve. Mindkét lányom szépen evett, kenguruztunk.
Sok-sok rossz dolog történt velünk, rengeteg fertőzés támadta meg a piciket, Lili keringése összeomlott, aminek következménye egy 4-es fokú agyvérzés lett.
“Nem kizárt, hogy sosem lesz egészséges, mert ez a legerősebb fokú agyvérzés.” – mondták.
Azura pedig kamratágulattal jött a világra, ami nyomja az kicsi agyát.
Mi lesz velünk egy egészséges, majd’ 3 éves gyerekkel és két beteg babával? Akkor is a miénk ez a 2 csöppség, ők a legnagyobb kincseink, megoldjuk!
Eljött a 13. nap
Liliennel kenguruzni készültünk, de mivel a férjem nem tudott odaérni a fiamért a bölcsibe, nekem kellett elmenni érte. Kértem egy “kedves” nővért, hogy “hadd kenguruzzunk 1 órakor, hogy el tudjam hozni a fiamat”. Mire ő azt válaszolta, hogy “Most nincs időm erre, különben is 3 órakor kenguruzunk”. Annyira bántott, hogy nem segített, így végül nem tudtunk kenguruzni.
El kellett jönnöm. Pár órával később életem legborzalmasabb telefonhívását kaptam.
“Kislánya, Lilien, kritikus állapotba került és nem hiszem, hogy meg tudjuk menteni anyuka, nagyon sajnáljuk. Be tudnak jönni?”
Micsoda? Meghal a lányom akitől nem rég jöttem el, biztos csak álmodom! Pont Lili, akinek nem volt semmi baja?! Mire beértünk, egy sötét inkubátorban volt, lekapcsolt gépekkel, szépen felöltöztetve…
Meghalt a kisbabám..
“Fel lehet erre készülni? Hogy meghalhat a babád?”
Annyira gyönyörű volt még így is, pont mint a testvére ..
Azura még 28 napig volt gépi lélegeztetőn, BPD, ROP és sokáig shunt gyanús, agyhártyagyulladása is volt, s minden, ami csak létezik. Mára 4 hónapos és 2 hetes és “behozott” 1 hónapot. Most már korának megfelelően fejlődik.
Ő a mi kis Csodánk..
Polgárné Szabó Martina